Esélyes-e a keleti medence?

Minden évben ez idő tájt kora áprilisban, mikor még csendes a part és a nyaralók tavaszi karbantartásának is csak szelíd kopácsolása hallatszik, ilyenkor miénk lesz a főszerep a parton. A tél folyamán lázasan tervezett túránk kezdetét veszi és a néptelen nyaralók közül az egyik, két sürgő horgász pakolásától lesz hangos. Helyszínünk a déli part szinte legkeletibb pontja Balatonvilágos „nyaralósor", ahova tisztességes bojlis horgász még a vízhez sem tud lemenni, annyira beépített a nadrágszíj parcellákból összeollózott balatoni part. Szoktuk is mondani, ide születni kell!

Nekünk szerencsénk van, hiszen Szabi barátom egy ilyen vízparti telek gondos gazdája, így lehetőségünk nyílik évről évre a gondtalan behúzós horgászatra. Akinek nincs, ilyen mázlija ő se keseregjen, hiszen jó néhány strand várja a nyári idényen kívül érkező bojlis horgászokat. Mivel már harmadik éve tavasszal és ősszel majdnem mindig sikerül 7 napot eltölteni ezen a szép helyen, így már meglehetősen rutinosan alakítjuk ki „táborunkat". Annak ellenére, hogy minden horgászatunk után levonjuk a konzekvenciákat és ennek szellemében a következő alkalommal valami újat próbálunk ki, egész rendezetten folyik a parton rákészülésünk. Mivel két csónakunk is van -Szabinak egy balatoni műanyag, nekem egy 270-es gumicsónak - így mindig variálunk valamit a rodpodok elhelyezésén és a csónakok kikötésén.Meglehetősen szűk a partszakasz – lévén csak 6 méter – s ezen el kell helyeznünk 4 botot két rodpodon, egy csónakleengedőt, egy stéget és egy vízen kikötött gumicsónakot is. Volt ám komoly matematika meg logisztikai megfejtés a kezdetekben, ám mára már csak a gumicsónak viharálló kikötése jelentett számunkra új feladatot. Elő az új gumikötelet, súlyokat a vízbe és máris precízen himbálódzott a vízen lélekvesztőm.Elmélkedve néztük, vajon mekkora vihart is bír így ki, hiszen tapasztalatból tudjuk, egy erősebb délnyugati szél esetében az egész Balaton vizét mi kapjuk a „nyakunkba".

Viharra várva. A víz felől egy gumikötél stabilizálja a csónakot.

Vízi alkalmatosságok készen, rodpodok állnak, botok élesítve a Balaton Baits by Pipsi széria P1 és P2 fantázianevű golyóival… indulhat a helykeresés, bójázás.Hetek óta nézve az időjárás előrejelzéseket kezdődő meleg frontra és alacsony légnyomásra számítottunk. Eddig minden évben a parttól számítva 350 méterre 2,7 méteres vízbe helyeztük bójáinkat, mely körülbelül 20 méterre beljebb volt az első markánsabb töréstől, ami egyben egy jól tapogatható kagylópadot is rejtett. A meder alját elszórtan kisebb nagyobb kövek, kemény márgás talaj és jól hallhatóan ropogós kagylók tarkították vegyesen. Innen korábban számtalan kistestű – 5-8 kg – pontyot fogtunk köztük egy 15 és 13 kilósat is, de sajnos képtelenek voltunk 15 kilogramm fölé menni. Elhatároztuk, hogy ebben az évben messzebb kutatva megkeressük a homok-iszap határát és a légnyomás csökkenés ellenére az aljzatváltáshoz közel tesszük le bójáinkat. Hátha a kedvezőtlen légnyomásnak köszönhetően lejönnek a nagyobbak az iszapról és pont megcsípjük őket a váltásban. Szerencsénkre és a behúzós horgászat szabályainak is eleget téve, pontosan 450 méteren találtuk meg a két különböző összetételű mederfeneket. Ráadásul ez is egy markánsabb jól kalibrálható törés mögött terült el, melynek tetején itt is a damil gyilkos, de rendkívül hasznos kagylópad húzódott végig hosszanti irányban.Így egyik bójánkat 450 méterre engedtük a mélybe és biztos, ami biztos alapon tradícióként megtartottuk a 350 méteres jelzésünket is egy másik bója személyében. A négy bot közül szépen sormintába behúztunk kettőt a messzebbi bójánkra és kettőt a hozzánk közelebbihez.

Szabi barátomnak már 10 óra eltelte után - másnap reggel - a belső bójáról jelentkezett egy szép 7 kg körüli bajszos, amit még azon nyomban visszaengedtünk a merítőből. Nekem még a második napon sem szólalt meg a kapásjelzőm, amikor is Szabi botja újfent elsült és már a ráemelés pillanatában is érezni lehetett, nem az aprajából jött. Ismét a nagyobb távolságból érkezett súlyosabb barátunk, így nagy izgalommal húztuk a gázkart közelítve a hal felé. Tíz méterre megközelítve a halat heves fárasztás kezdődött.A nem kifejezetten „csónakos fárasztó" - 390 cm hosszú - botokat használva nem volt ideális a helyzetünk, főként mikor testes pikkelyes barátunk gondolt egyet és karikába hajlítva a hosszú pálcát átúszott a csónak alatt. Ez elég jelzés volt számunkra, hogy kössük fel a gatyánkat és ennél összehangoltabb munkára lesz szükségünk. Végül is sikeresen megszákolva és mérlegelve a digitális mérleg 16.2 kg mutatott, aminek végtelenül örültünk, hiszen sikeresen átléptük a 15 kg-os álomhatárt, ezzel Szabi balatoni egyéni rekordját is megdöntötte. A 30 lbs fonott előtétzsinórra egy biztonsági ólomkapocs került, melybe 7 mm-re vágott bringabelsőbe bújtatott közel 400 grammos kő tartotta helyben a szereléket. Hagyományos csomó nélküli rig végén 3 centire elengedve egy 35 mm-es kézzel készült bojli került. Ez a klasszikus „kőelhagyós" szerelék már jól bevált barátunk, hisz ennek használatával esélyünk lehet a másodfokú viharjelzésnél csónak használata nélkül, nagyon óvatosan partra terelni a halat. 

Az első 10kg feletti, nagy volt az örömünk.
Mondhatnám savanyú a szőlő, mert én még csak inasa, segítője lehettem barátom horgászatának – főszereplője semmiképp - de ez nem szegte kedvemet. A másnap reggeli ébresztőnket kedvenc kapásjelzőm jól ismert sürgető pityegése jelentette, de ki bánja ezt, amikor az adrenalin csak úgy tombol a testében. Üsse kavics!… felriadok, hunyorogva keresem a cipőm, érintőt veszek az ajtófélfán fejjel menet közben és futok, hiszen szólít minden hangok legvarázslatosabbika… orsóm nyeletőfékének duruzsolása. Ej hogy vártam már én ezt!!! Jól begyakorolt koreográfiánk van: akié a bot az szalad, mint az őrült, míg a másik addig felöltözik és kiérve átveszi a botot, így gyorsan tudunk indulni a halra. Így is történt, kezemben a bottal álltam egymagam a stégen és éreztem ez ismételten nem a háromnyaras korosztályból képviselteti magát. Szákolva, mérlegelve 19 kg mutatott a skála, ami pontosan hat kilóval több, mint korábbi balatoni legnagyobb halam súlya. Öröm és boldogság, a jól megérdemelt reggeli kávézás közben adminisztráljuk a fogást.
19 kg-os balatoni őserő.
Őnagysága 410 méteren – a két bója távolsága közé húzva – vette fel a 28 mm-es P2-es Krill-Strawberry egy szem főtt bojlit a hajszálon 5 centiméterre elengedve a horogtól, amit egy 210 grammos saját szinterezésű grippa tartott a helyén, a 0,52 mm fluorokarbonból készült kombi rig előke végén. Ennek a tavasznak többek között ez is volt a kulcsmondata, miszerint változtatni kell!! Számomra a változást többek között a csali is jelentette, így ezt az egy hetet az új P1 és P2-re bízva töltöttem el, nem is sikertelenül. Tavaly már lecseréltem a 60 méter fonott előtétet, 0,70 mm harcsás monofil zsinórra és ezt kötöttem a 0,35 mm főzsinórom végére, ezáltal a kagylópadok éles pontjait talán kivédem. De ez évben elhatároztam, hogy az álcázás oltárán fogok adózni és maximálisan megpróbálom becsapni az öreg balatoni bajszosokat. Ennek megfelelően minden, ami a végszerelékemre aggattam, az vagy fluorokarbon vagy gravel, homok mintázatú, színű volt. Lehet ennek a jó helyválasztásnak – vagy az új csalinak - köszönhetően, de sikeresen elindultunk az értékelhető bojlis fogások irányába. Ettől kezdve négy napon keresztül rendre reggel 5.30 és 9 óra között jöttek a halak menetrendszerűen úgy, mint a hetes busz a Blahán. Órát lehetett volna igazítani hozzájuk, kivétel azt a 2-3 halat mely ettől eltérően éjjel jött, többek között ez 12 kg pocakos.
Ez picit korán jött, talán nem tudta, hogy mi még alszunk?
Jó pár darab 10 kg alatti is horogra akadt, köztük Szabi 34 mm átmérőjű bojliját egy bájos 4 kilós is megszerette, aki egy kettős fárasztás közepette jó nagy galibát is csinált zsinórjainkkal.Míg az egyik boton egy szép 12+ pikkelyes komával küzdöttünk a csónakban, addig a parton maradt boton ez a kis kófic felvette a csalit és pókot meghazudtoló ügyességgel fonta össze a két zsinórt. Szerencsére ügyes bogozás után, mindkét hal meglett, a kisebbet bent elengedve, a nagyobbal a part felé vettük az irányt.
A 12 pluszos halakból jött még gazdagon, de ennél nagyobb példányt már nem tudtunk fogni.
Jól azonosítható pikkelysoros nyurga. 12.6 kg
Összességben sikeresnek mondhatjuk a túránkat, hiszen az esélytelenebb keleti medence déli partjáról, minimális etetéssel sikerült szép pontyokat fognunk. Bíztatok mindenkit arra, hogy bátran foglaljon behúzós helyet a Balaton ezen, szegletébe, mert itt is jó eséllyel születnek kapitális fogások.
A krill-eper varázsa
Tavaszi erőpróba
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2019. október 18. péntek

Facebook

 

Cím: EBK-Drinks Kft. 8630 Balatonboglár Klapka utca 16.
 
E-mail: office@balatonbaits.com
 
Telefon: +36 30 330-3111
 
Fax: +3685354301
 
Cégadatok:
adószám: 14696538-2-14
cégjegyzékszám: 14-09-309062